A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI

1. A nemzeti érték megnevezése:
Fazekas Ágnes Blandina a város oktatási életében végzett tevékenysége és a mezőgazdasági leányképzés megalapozása

2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:
Kulturális örökség

3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye:
Constantinum Intézmény
6100 Kiskunfélegyháza Petőfi u. 2.

Mezőgazdasági Szakközépiskola
6100 Kiskunfélegyháza Oskola u. 1/3.

4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik:
Kiskunfélegyházi Értéktár

5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

Fazekas Ágnes Blandina nagynevű félegyházi családban született 1897-ben. Szülei Fazekas Kálmán és Fazekas Franciska. Felmenői között tudhatta Fazekas Alajost, aki a város főjegyzőjeként sokat tett a Petőfi-kultusz ápolásáért, Kalmár Józsefné Fazekas Annát, aki férjével együtt dolgozott a város kulturális felemelkedéséért, illetve bőkezű adakozóként szereztek maguknak hírnevet. A szociális érzékenység, a lokálpatriotizmus mélyen benne élt minden családtagban.

Nyolcévesen vesztette el édesapját, ekkor költözött édesanyjával Pestre, aki újból férjhez ment. Tanulmányait szülővárosába visszatérve folytatta a polgári iskolában, amely a Miasszonyunkról elnevezett kalocsai iskolanővérek által vezetett Constantinumhoz tartozott, majd ennek az intézménynek a tanítónőképzőjébe járt. Egész életét hivatásnak kívánta szentelni, sőt a szerzetesi hivatás is megérett a lelkében. Kalocsán, a társulat központjában elvégezte a polgári iskolai tanítónőképzőt, majd 1918-ban szerzetesi ruhát öltött. Egy év noviciátus után kapta a Blandina szerzetesi nevet. Pesten pedagógiai szakot is végzett, majd 1922-ben végleg hazaérkezett: szülővárosának hajdani iskolájában kezdte tanítónői pályáját.

Az 1920-as években a nővérek új utakat kerestek, hogyan tudnák modernizálni az általuk irányított iskolahálózatot. Úgy határoztak, hogy a lányok gazdasági képzését kell előmozdítani. Ennek alapját Blandina nővér édesapjától örökölt birtoka, (47 hold föld és 5 hold szőlő) szolgáltatta, ez lett a gazdasági iskola gyakorló területének alapja. Mintagazdaságot hoztak létre, ennek a jövedelméből fedezték az iskola kiadásait. 1924-ben ez volt az első ilyen jellegű iskola az országban, s ennek az úttörő vállalkozásnak a létrehozásában oroszlánrészt vállalt Blandina nővér.

14 évig működött ez az iskolatípus, majd a kor kívánalmainak megfelelően Blandina nővér felfejlesztette négy évfolyamosra, tehát egy újabb iskolatípus, az érettségit adó mezőgazdasági lány középiskola jött létre elsőként az országban 1938-ban. Ekkor már Blandina nővér volt az iskola igazgatója és házfőnöknője is. Az időközben megkapott anyai örökséget is e nemes ügy érdekében használta fel. Ő dolgozta ki az érettségi követelményeket is.

A történelem azonban újra beleszólt a kalocsai nővérek, illetve Blandina nővér oktató tevékenységébe. 1944 őszén érkezett meg a front Félegyházára, októberben megszűnt az oktatás, először a németek, majd az oroszok foglalták el katonai célokra (hadikórház, fogolytábor, laktanya) az épületet. 1945 januárjában családi házakban és a Szent László Gimnáziumban kezdték újra a tanítást a nővérek, és hogy a lehetetlen körülményeknek véget vessenek, Blandina nővér merész tettre határozta el magát: fuvaros kocsival felment Pestre, kalandos úton Vorosilov marsall színe elé jutott, akitől ígéretet kapott, hogy visszaadják az iskolaépületet. Az orosz „megszállás” azonban csak 1946 nyarán szűnt meg.

Siralmas állapotok fogadták a nővéreket: ami mozdítható volt, azt vagy elégették vagy eladták a „felszabadítók”, szinte nem maradt más az intézményből, mint a négy csupasz fal. Blandina nővérre ismét hatalmas feladat várt, a semmiből kellett életre kelteni a korábban virágzó, jól működő, országos hírű iskolát. Szép lassan mindent helyrehoztak, felújítottak, azonban bekövetkezett az újabb csapás: az államosítás, a szerzetesrendek feloszlatása.

A nővérek egy része külföldre ment, illetve visszatértek a családjukhoz, Blandina és néhány társa itt maradt a városban, sőt birtokának jelentős részét átadta a mezőgazdasági lány középiskola utódjának. Ettől kezdve az iskolateremtő apáca, aki szerephez jutott az országos tanügyigazgatásban, tagja volt a közoktatásügyi tanácsnak, szakfelügyelőként, érettségi elnökként működött, virágot és savanyú káposztát árult a piacon.

Megpróbáltatásainak nem volt vége, ugyanis a városi tanács kisajátította Blandina nővér birtokának maradékát is, azon a területen épült fel a Platán utcai iskola és óvoda. Haláláig friss és aktív maradt szellemileg, évtizedekkel korábban tett fogadalmát megtartva tisztán, engedelmesen, szegénységben halt meg 1981. március 29-én.