Félegyháza középkori településének első írásos emlékei az 1389-ben és 1424-ben keltezett oklevelek, valamint Lázár Deák 1520 körül készített térképe. Az egykori falu fallal körülvett temploma és temetkezési helye kiemelkedő magaslatra épült. E korszak emlékeit őrzik a Templomhalom régészeti leletei.

A település török hódoltság előtti helye ismert volt, az egykori templom maradványai az 1700-as évek közepén még álltak.

Falait az újratelepülők hordták szét az 1700-as évek végén. A terület tudatos kutatására először 1951-ben Bálint Alajos folytatott régészeti ásatást a templom körüli temetőben, majd 2008-ban újra kezdődtek és azóta is folynak a feltárások. A leletek alapján kibontakozik Kiskunfélegyháza középkori történelme. A romok újkori pusztítása ellenére a régészeti feltárások igazolják, hogy a 11. század végén már kőtemplom állt a halmon. A feltárás után 2015-ben nyílt meg a Templomhalom Emlékpark, mely méltó helyszín a középkori Félegyháza letűnt világának bemutatására.