A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI

1. A nemzeti érték megnevezése:
Kálvária és Kálváriakápolna

2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:
Kulturális örökség

3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye:
Kiskunfélegyháza, Tulipán utca
588 sz. műemlék

4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik:
Kiskunfélegyházi Értéktár

5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

Tervezte és építette: Fischer Ágoston
Épült: 1828-1829
Stílusa: későbarokk
Helye: a Móraváros városrész keleti szélén a Csongrádi út mellett.

A Kálvária a Jézus által megtett utolsó út (keresztút) 14 jelenetét ábrázoló képek, domborművek, vagy ezeket magukban foglaló kápolnák sorozata. Nevét a Kálvária hegyről kapta, ahol Jézust keresztre feszítették. Keletkezésének és emelésének története nem Magyarországhoz fűződik, de a hazai kálváriák története kapcsolódik az európai fejlődéshez. Hazánkban a kálváriák emeléséről az első adataink a 17. század közepéről származnak. Ebben az időben a kálváriák elsősorban szerzetesek szorgalmazására keletkeztek. Félegyházán a kálvária gondolata Cseh András plébános nevéhez fűződik. Építésére 1802-ben Pintér Mátyás tett alapítványt és 14 stációkép felállítására kapott engedélyt. Az első faoszlopokon álló stációkat a Vörösmarty utca torkolatától nyugatra állították fel, a mai benzinkutak helyén. 1828-ban városfejlesztési okokból a kálváriát a város keleti részére telepítették át. Június 1-én tették le az alapkövet. Az új helyen felépült kálvária-együttes Fischer Ágoston (18-19. sz. fordulója) kőművesmester munkája. A megépült kálvária hosszan elnyúló, keskeny sík terepen fekszik. A 14 elemből álló félegyházi stációsor elrendezése kétsoros, egymástól elég távol. A stációk téglából épült, fehérre meszelt kőoszlopok. Homlokzati részén eredetileg bemélyített fülke volt. A fülkékben fémlapra festett egy-egy stációkép, amelyek az elmúlt, amelyek az elmúlt több mint másfél évszázad alatt elmosódtak, megkoptak. 2003-ban készültek el – tört mozaikból – a színes kék mázas kerámiaképek a stációoszlopokra. Készítőjük Molnár István (1978-) képzőművész.
Az ünnepélyes felavatásra 2003. szeptember 14-én került sor, a kálvária felállításának 175. évfordulója alkalmából. Ez alkalomból ünnepi szentmisét celebrál dr. Bábel Balázs, Kalocsa-Kecskemét főegyházmegye érseke. A megújult stációoszlopok tetejét cseréppel fedték be, a gerinc közepén kovácsoltvas kereszt látható. A kálvária része a Hétfájdalmú Szűz tiszteletére felszentelt kápolna. 9x6 méteres fehérre meszelt kis barokk épület, vasráccsal védett, kisméretű ablakokkal. Díszített vasajtaján kovácsoltvas kilincs található. A kápolna teteje terepszint alatt van, torony nélküli épület. Belső tere fiókos dongaboltozatú, padlója lapburkolattal fedett. Az oltárhoz megemelt fadobogó vezet. Az új piéta, az első oltárkép 1929-ben lett felszentelve.
Az építmény teteje járható, amelyhez bal oldalon 18, jobb oldalon 16 tégla-lépcső vezet fel. A teraszt mellvédfalak veszik körül. A szentély felett három feszület áll: Krisztus és a két lator, Krisztus lábánál két nőalak, a keresztek között egy-egy szoboralak. A középső kereszt felett 1800-as évszám olvasható. A kálváriához tartozott egykor a harangláb, harang. 1927-ben szentelték fel az újraöntött harangot. Ma hiányzik, ellopták. Talapka István, a Sarlós Boldogasszony templom plébánosa 2003-ban Németországból hozott egy harangot, ami pótolja a régit.
Az utóbbi években többször végeztek állagmegóvást, kisebb-nagyobb felújítást a Kálvária együttesen a Bozóki Testvérek. A munkák 2003 nyarán befejeződtek. Ismét hiteles az a megállapítás, amit Erdei Ferenc 1927-ben megjelent „Futóhomok” című szociográfiájában írt: „…A város szélén meglepetés a megejtően szép Kálvária…”